A Merkel-korszak véget ért, a hidegháború elkezdődött

Az elkövetkező szűk egy év magában hordozza annak lehetőségét, hogy az Európai Unió politikai működésmódjában alapvető változások induljanak el. Az okok egy része a globális hatalmi játék aktuális fejleményeire vezethető vissza, a változások lehetősége mögött több, speciálisan nyugat-európai technikai tényező is van, a következmények viszont ezzel együtt döntő hatást gyakorolhatnak a keleti tagállamok mozgásterének alakulására.

Elszálltak az üzemanyagárak, az USA-ban már kezdenek besokallni az emberek

Ha az olajpiac kerül szóba, a két leggyakoribb téma, amivel találkozunk a médiában az az OPEC+ tagállamok ténykedése, valamint az olajkeresletet övező optimizmus. És valóban, ha az elmúlt bő egy évet nézzük, szinte teljesen erről szólt a piac: az OPEC+ a nagyobb kitermeléscsökkentésen keresztül jelentősen visszafogta a kínálati oldalt, míg a kereslet az egyre növekvő átoltottság és a gazdaságok újra nyitása következtében a járvány okozta mélypontról gyors emelkedésbe kezdett.

Ennivaló infláció

A sokszor elemzett idei áremelkedési kockázatok közepette a magyar, illetve az amerikai inflációs ráta (a teljes fogyasztói árindex) idei eddigi csúcsa éppen csak meghaladta, illetve elérte az 5 százalékot, az euróövezeti pedig ennek nagyjából a fele. Természetesen a korábbi években látott nullaközeli inflációhoz képest ez nem kicsi ugrás (a második félév kockázatairól nem is beszélve), de mit szóljunk ehhez képest egy jó 40 százalékos dráguláshoz?

Az infláció egy elefánt

Pontosan milyen is egy elefánt? Az ősi indiai tanmese lényege szerint hat vak ember próbálja ezt kideríteni, a tapintásukra utalva. Az első az ormányát vizsgálgatja: „az elefánt olyan, mint egy kígyó!”. A második az oldalánál áll: „az elefánt olyan, mint egy nagy fal”. A harmadik a lábát fogja meg: „inkább egy oszlopra hasonlít az elefánt”. A fülét végigtapogató negyedik szerint egy legyezőhöz, míg az agyarát megérintő ötödik szerint sokkal inkább hegyes kardhoz lehetne hasonlítani a különös állatot. A hatodik szerint azonban egyértelműen olyan az elefánt, mint egy kötél – ő ugyanis hátul, a farkánál kezdte a vizsgálatot.

Elszabadultak a bűvészinasok, de már közeledik a varázsló

Nagyon szeretem Paul Dukas: A bűvészinas című szerzeményét és magát az alaptörténetet, amely sokszor jutott eszembe több mint három évtizednyi tőkepiaci karrierem során. A történet lényege, hogy a varázsló magára hagyja bűvészinasát a varázspálcájával, és az inas megragadja az alkalmat, hogy bebizonyítsa, ő is legalább olyan komoly mágus, mint a „főnök”. Varázspálcát ragad, és vad varázslásba kezd, de mivel még csak kezdő a szakmában, pillanatokon belül óriási káosz keletkezik, amit nem tud rendbe hozni, és amit a közben hazatérő varázsló megdöbbenten konstatál, majd gyorsan rendet tesz, és megbünteti inasát.

Észre sem vesszük, pedig az infláció már régen elszabadult 2. rész

Az első részben arról volt szó, mennyi a fölös pénz a gazdaságban, és az hol és mekkora inflációt okozhat. Szó volt arról, hogy minden tekintet a fogyasztási cikkek piacára ragadt, csak a pénznek nem szólt még senki, hogy neki is ott lenne a helye, a pénz viszont már évekkel ezelőtt úgy döntött, inkább máshol csinál inflációt: a befektetési eszközök piacán. A második részben arról lesz szó, hogy a jelen helyzetben milyen lépéseket várhatunk a jegybanktól, és a tőzsdei befektetőkre nézve ezeknek milyen következményei lehetnek.

A globális adrenalin-hadsereg anomáliája

Amikor majd pár év vagy évtized múlva a gazdaságtörténészek megírják a Covid–19 által okozott különféle sokkok történetét, akkor ebben véleményem szerint külön fejezet lesz a tőkepiaci részben az, amely az adrenalin-hadsereg létrejöttéről fog szólni. Adrenalin-hadseregen azt a sok tízmilliós fiatal befektetőréteget értem, amely a koronavírus-világjárvány alatt kezdett el tőzsdézni. És az ő stílusuk nagyon más, mint bármely korábban ismert tőkepiaci szereplő által alkalmazott harcmodor.

Észre sem vesszük, pedig az infláció már régen elszabadult 1. rész

Minden figyelő tekintet a fogyasztási cikkek piacára ragadt, csak a pénznek nem szólt még senki, hogy neki is ott lenne a helye. A pénz viszont már évekkel ezelőtt úgy döntött, inkább máshol csinál inflációt: a befektetési eszközök piacán. Az infláció nem játék, de az inflációnál nagyobb veszélyt jelenthet a gazdaságra nézve egy esetleges elhibázott jegybanki reakció.

Fordított devizaháborút hoz az emelkedő infláció?

Talán egyre többen érzik úgy mostanában, hogy az inflációs aggodalmak elemzése lassan a lerágott csont kategóriájába kezd kerülni: keresleti boom a gazdasági nyitás során, szárnyaló tőzsdei alapanyagárak, látványosan megugró tengeri szállítási költségek, felfelé kúszó lakossági és kötvénypiaci inflációs várakozások, helyenként a bérnövekedést gyorsító munkaerőpiaci változások.

Erős forinttal az infláció ellen?

A címben jelzett erős forint meglehetősen relatív: a június első napjaira stabilizálódni látszó 350-es szint alatti euró-forint árfolyam májusi elmozdulása látványos, 3,5 százalékos forinterősödést tükrözött. A magyar fizetőeszköz azonban még mindig gyengébb szinten áll, mint a Covid-korlátozások tavaly márciusi kezdete előtt.

  • A Concorde Csoport további tagjai: